A nagycsaládosokat ajándékkal lepték meg!
Vajon kik lehetnek a titokzatos jótevők?
Karácsony előtt néhány nappal szerkesztőségünk már nem a napi szenzációktól vagy a lapzárta miatti feszült sürgölődéstől volt hangos, hanem az ünnepi készülődéstől. Ebben a tekintetben mi, újságírók sem különbözünk a többi embertől. Ahogy közeledett az este, mikor a díszek a fenyőágakra kerülnek és a gondosan felszalagozott ajándékokat a helyükre csempésszük, a nyüzsgés egyre csak fokozódott. De immáron nem diplomáciai fondorlatokról vagy a hírességek viselt dolgairól folytak a viták, hanem a legjobb ajándéktippekről vagy az ünnepi menü receptjeiről.
A karácsonyi készülődést ekkor egy telefon csörgése zavarta meg. Ki lehet az ilyenkor? Mi történhetett? Mint akiket egy kedves álomból ébresztettek fel, úgy bámultunk zavarodottan a szerkesztőségi titkárnőre, aki a telefont felvette és akinek az arcán lassan ragyogó mosoly áradt szét.
Ugrásra készen vártuk, hogy befejezze a beszélgetést. Micsoda meglepetés! Ünnepek előtt igazi újságírói feladat adódik? Mégpedig valami láthatóan JÓ hírrel kapcsolatban?
A titkárnő végre letette a telefont. Boldogan közölte:
– A Nagycsaládosok Országos Egyesülete hívott. Arról értesítettek, hogy a sokgyermekes családokat titokzatos jótevők ajándékozták meg értékes ajándékokkal karácsony alkalmából. Nem tudom, sikerül e ennél többet kiderítenetek…
Mire az utolsó szótagot kimondta, már egyikünk sem volt a szobában.
Kint jég borította az utakat. De bennünket semmi sem tarthatott vissza! Családról-családra járva kutattuk az ajándékozó nyomait. Az örömtől kipirult arcú gyerekektől elkértük az ajándék csomagolását, hogy szemügyre vehessük a rányomott különleges jelet.
– Mi ez? Talán egy szemüveg? – töprengett az egyik kollégám, aki újonc még a szakmában.
Az én agyamban azonnal világosság gyúlt.
– Megeszem a kalapomat, ha ez nem…
– Opticman – mosolygott rám egy kócos üstökű, 6-7 éves forma kisfiú.
Megsimogattam a fejét.
– Bizony, igazad van fiacskám! – dicsértem meg.
Igen, a jel kétségkívül Opticman-ről árulkodott.
Tehát ő volt az! A szemüvegesek, napszemüvegre áhítozók, a kontaktlencse-viselők legendás és misztikus jótevője. Az ő láthatatlan keze volt az akcióban. Ám bizonyára nincs egyedül. Egy ilyen szabású akciót (hisz 140 család részesült az ajándékból!) egyedül nem vihetett véghez!
A gondolatsornak ezen a pontján, mint a karácsony könnyű szárnyú angyala, segítségemre sietett idős kollégám, a tapasztalt Vadász telefonhívása. Kitűnő szimata kiemelkedően fontos információhoz juttatott bennünket, s így Önöket is, drága olvasók. Tudniillik az ajándékokat a Hoya raktárában csomagolták!
Tehát ők, a Hoya munkatársai a sötétben rejtőző maszkos hős segítőtársai! Jótét terveit Opticman a Hoya közreműködésével viszi véghez! Velük szövetkezve ajándékozta meg a nagycsaládosokat is!
Hölgyeim és Uraim! Remélem, Önök is látják azt, amit én újságíró kollégáimmal. Fordulóponthoz érkeztünk abban a nyomozásban, ami Opticman kilétének felfedésére irányul. Ennek döntő bizonyítéka a látogatás, amit a Hoyánál tettünk. A Hoya egyik névtelenül nyilatkozó munkatársa ugyanis személyesen is megerősítette: a nagycsaládosok megajándékozását a fantasztikus képességekkel bíró Opticman a Hoya és a magyar látszerészek nevében vitte véghez.
Drága olvasóink! Reméljük, ezzel a szívmelengető hírrel sikerült az ünnepek örömét a hétköznapokba is belecsempésznünk!
Ne feledjék: még hallanak rólunk, még hallanak Opticman-ről!
Optic News, 2009. december
