A macula degenerációról

A fejlett világban a szemfenéki meszesedés okozza a súlyos fokú látásromlások 50 százalékát.
Magyarországon nincsen pontos statisztikai adat a morbiditási viszonyokról, a hazai vaksági statisztikákban a glaukóma, a diabetes és myopia után negyedik helyen szerepel a macula degeneráció.
A lakosság öregedésével az időskori macula degeneráció jelentősége egyre nő, hiszen olyan embereket érint, akik egészségi állapotuk miatt többnyire amúgy is hátrányos helyzetűek. A betegség általában 50 éves kor felett alakul ki, de léteznek fiatalkorban kezdődő formái is a betegségnek. (Stargardt betegség)

Mi a macula?

maculaA macula lutea (sárgafolt) az ideghártya (retina) középső részét elfoglaló kb. 6 mm átmérőjű terület, amely az éleslátás helye. A retina a szem fényérzékelő sejtjeit tartalmazó szövete. Egy tárgyról a szembe érkező képet a retina továbbítja az agy felé. A macula az a terület, amelyet a főleg olvasáskor, vagy közeli munka alkalmával használunk. Itt az ideghártya felépítése különbözik, a szemfenék egyéb részeitől, mert itt sokkal nagyobb sűrűségben találhatóak olyan sejtek, amelyek az aprólékos, kontrasztos illetve színlátáshoz szükségesek.

Mi vezet a macula degenerációhoz?

Az ideghártya és az alatta elhelyezkedő érhártya között egy finom kis lemez az úgynevezett Bruch membrán helyezkedik el. Ennek a lemeznek alapvető szerepe van az ideghártya táplálkozásának, illetve salakanyag eltávolításának szabályozásában. Az életkor előre haladtával ezen a vékony kis lemezen sérülések keletkezhetnek, amely a salakanyagok túlzott lerakódásához, vagy az érhártyában lévő erek kóros burjánzásához vezethetnek. Ez a lerakódás, illetve érképződés az ideghártya pusztulásához vezethet. Mivel ezeknek az újonnan képződött ereknek a fala az átlagosnál gyengébb, gyakran nagy vérzések keletkeznek az ideghártya alatt, amelyek később szervülnek és hegesednek.

Az erek növekedése alapján a fluoreszcein angiográfiás képeken elkülöníthető az úgy nevezett „klasszikus” és az „okkult” érképződés. A „klasszikus” típusú érképződés esetén az érfestés egy jól körülhatárolt erezett membránt mutat az ideghártya alatt, míg az „okkult” típus esetén az érburjánzás nem ennyire jól körülhatárolt, a kóros érképződést a fotoreceptor réteg és a Bruch membrán között elhelyezkedő pigmenthám réteg leválása is kísérheti. Az érfestést követően, az elváltozás típusának ismeretében választhatjuk meg az alkalmas kezelési módot.

Milyen tünetekkel jelentkezik a betegség?

Általában az első tünet, amelyet tapasztalunk az, hogy az addig egyenesnek látott vonalak elgörbülnek. Ilyenkor kezd nagyfokban romlani az olvasó képesség. Ebben a stádiumban általában a távoli látásunk még gyakorlatilag változatlan. A későbbiekben az arcfelismerésünk romlik meg nagyfokban, bár az arc körvonalait látjuk, hogy kié azt már csak nehezen tudjuk megmondani. Ezt követően egy adott tárgy távolságának, illetve pontos méretének megállapítása okoz nehézséget, illetve a színárnyalatok megkülönböztetése.
A betegség teljes kifejlődése után a látóterünk központjában nagy homályt látunk, és csak a széli részeken – esetleg szemünket elfordítva – látunk élesen. A betegség teljes vaksághoz nem vezet, mert a perifériás ideghártya részek általában épen maradnak.

Örökölhető-e a betegség?

Vannak olyan családok, ahol a macula degeneráció több generáción keresztül megtalálható, azonban a betegség kialakulását több tényező határozza meg. Az elmúlt években több tanulmány is azt mutatta, egy gén (ABCR) hibája nagy gyakorisággal található meg a betegség esetén.
Emellett azonban számtalan egyéb környezeti tényező (táplálkozás, UV sugárzás stb.) bír alapvető szereppel az elváltozás kialakulásában. Bizonyos helyeken már lehetőség van az érintett páciensek genetikai szűrésére is.

Zalka Optika Székesfehérvár





Szemüvegtisztító Spray